8. számú túra: Városlőd - Zirc

 

Metszet

Városlőd-Kislőd vá. - Németbánya: 12,6 km   Térkép szerinti útvonalhossz: 42,0 km
Németbánya - Bakonybél: 8,8 km   Maximális magasság: 709 m
Bakonybél - Kőris-hegy: 7,0 km   Minimális magasság: 262 m
Kőris-hegy - Borzavár: 6,9 km   Szintemelkedés: 963 m
Borzavár - Zirc: 5,7 km   Szintcsökkenés: 864 m
Összesen: 41,0 km   Szintidő: 12:06'

 

2010. július 3. Városlőd - Bakonybél

A hirtelen jött kánikula ellenére is úgy gondoltuk, hogy már ideje lenne túljutni a Bakony távolabbi részein, hiszen az Úrkút-Bakonybél vonalon nem a terep, hanem a közlekedés okozott több nehézséget. Most Zircre mentünk le autóval, majd onnan – egy veszprémi átszállást beiktatva – autóbusszal Városlődre. Szerencsére elértünk egy korábbi csatlakozást, így negyed 10-kor már megvolt a pecsételés, és nekivágtunk a Csehbányára vezető műútnak.

Hölgykő várának kis kitérővel elérhető romjait most kihagytuk, így az útról balra kanyarodva egy réten, majd egy kaszálón folytattuk. A nem túl korai időpont ellenére is sikerült térdig összevizezni magunkat a helyenként egészen derékig érő fűben. Szerencsére a Nap csak hátulról tűzött, de így is örültünk, amikor végre az erdő felé kanyarodott a kék jelzés.

A Torna-patakot elérve már gyanítottuk, hogy ez a szakasz is tartogat még számunkra meglepetéseket! Az átkelés csak úgy sikerült az erősen megduzzadt patakon, hogy néhány vastagabb faág felhasználásával "hidat" építettünk magunknak, de szerencsére később már át is tudtuk ugrani a vízfolyásokat. Már azt hittük, túl vagyunk a nehezén, amikor egy olyan rész következett, ahol a víz szinte az egész völgy alsó részét elöntötte, és szépen csordogált még a gyalogúton is. Itt annyira belefeledkeztünk a vízfolyások és sárdagonyák kerülgetésébe, hogy elvétettük a jobb kanyarodó kis ösvényt a csalánnal mellmagasságig benőtt réten. Ha nincs nálunk GPS, egészen biztosan nagy kerülőt tettünk volna. Így azonban sikerült viszonylag hamar korrigálnunk, és hamarosan a régi kisvasút nyomvonalán vezető földúton haladtunk.

TúraképEz egy kellemes jó tempójú szakasz volt, és a terep emelkedése sem mondható megerőltetőnek. A több turistaút, valamint a régi bauxit szállítóút kereszteződésénél található réten kialakított pihenőhelyen mi is szusszantunk egy kicsit, majd ismét egy gázlókkal és dagonyákkal tarkított rész következett. Itt azonban már nem a víz, mint inkább a kidőlt fák jelentették a problémát és az igazi veszélyt. Szerencsére ezt is megúsztuk, csupán egy kb. másfél méter magasan keresztbe dőlt fa törzséről sikerült leesnem! Hamarosan elértük a murvás utat, mely a Jáger-réten keresztül egyenesen Németbányára vezetett.

A szélső ház kerítésén elhelyezett pecsétet viszonylag könnyen megtaláltuk, de vízkészletünk erősen megfogyatkozott, ezért továbbmentünk a faluház melletti körforgalomig, ahol sikerült rálelnünk egy közkútra. Nem sokat láttunk ugyan a településből, de kellemes, rendezett falu benyomását keltette, ahol feltehetően komoly közösségi élet is folyik. Mindenesetre erre utalt a kis szabadtéri színpad és a falukemence is.

Németbánya után egy meredekebb, ám nem túl hosszú emelkedő következett, majd a gerincet elérve hamarosan egy aszfaltozott úton folytattuk az ereszkedést Bakonybél felé. A Gát-hegy lábához érve szép kilátás tárult elénk a falura, de jól látszott a Kőris-hegy és a Nagy-Som-hegy is.

A mai szakasz utolsó pecsétje negyed 4 körül, a Gerence Fogadónál került az igazolófüzetekbe. A településen most nem néztünk körül, csak az autóbuszból vetettünk néhány pillantást a völgyben elhelyezkedő kis falura. Tényleg szép ez a Bakonybél!

 

2010. július 19. Bakonybél - Zirc

A hétvégi hidegfront hozott egy kis felüdülést a kánikulában, és ezt kihasználva gyorsan be is iktattunk egy újabb túraszakaszt. A kiindulópont ismét Zirc volt, ahonnan a 7 órakor induló autóbusszal utaztunk tovább Bakonybélre. Gyors pecsételés a Gerence Fogadónál, és 8 órakor már úton is voltunk a Kőris-hegy felé.

A jelzés először a Kisszépalmapusztára vezető aszfaltozott úton haladt, majd nem túl meredeken ugyan, de szinte folyamatos emelkedéssel a kellemesen hűvös bükkerdőben folytatódott. Itt a már szinte megszokott "akadálypálya" következett: az úton keresztbe dőlt hatalmas fákon történő átmászás, esetenként átbújás vagy kikerülés. Néhol a magas aljnövényzet, a gazzal eléggé benőtt út is nehezítette az előrejutást, de ettől eltekintve viszonylag kellemes volt a terep. Komolyabb emelkedők csak a Kőris-hegy csúcsa alatt, az aszfaltozott út kanyarulatainak levágásánál következtek.

Mindezek ellenére – számunkra is kissé meglepő módon – hamarosan már a radarállomás kerítésénél álltunk, hogy a mai nap második pecsétje is bekerüljön az igazolófüzetekbe. Tudom, a hatalmas fém állvány és a tetején található fehér "focilabda" nem éppen a természet szülötte, azonban mégsem éreztem azt, hogy a radarállomás megépítésével tönkretették volna a hegyet. Ráadásul szerintem a fehér gömb alig zavarja a Kőris-hegy környező völgyekből látható összképét. A Kőris-hegy 709 méter magas csúcsán álló Vajda Péter kilátóról természetesen mi is körbetekintettünk, azonban a felhős ég, a párás levegő és a szórt fény miatt csak sejteni lehetett a távolabbi településeket, és a táj sem mutatott túlságosan sokat magából. Így rövid pihenő után meg is kezdtük az ereszkedést.

TúraképAz út meredeken lejtett, és hamarosan ismét elértük a kisszépalmapusztai műutat. Azonban a kék jelzés rövidesen bekanyarodott az erdőbe, ahol egy vadvédelmi kerítéssel párhuzamosan, a kisebb gödrökben, keréknyomokban megmaradt tócsák, sással benőtt, békanyállal borított pocsolyák között vitt tovább. Itt egy kidőlt fa miatt majdnem elvétettük a helyes irányt, azonban a GPS ismét segített. A Szépalmapusztára vezető, dimbes-dombos rétek és legelők között kanyargó murvás útról visszatekintve a Kőris-hegy kellemes látványa tárult elénk.

Szépalmapusztához érve a kék jelzés ismét egy aszfaltozott úton haladt, így - kicsit gyorsítva a tempót - fél 1 körül már Borzaváron voltunk. A pecsételő helyként is funkcionáló Oázis presszó nyitvatartása (16-tól 21 óráig) egyáltalán nem kedvez a túrázóknak, így a Polgármesteri Hivatalban próbáltunk bélyegzőt szerezni. A nagyon készséges jegyző úrtól ezt meg is kaptuk, sőt szignójával igazolta a lenyomat valódiságát! A faluvégi buszmegállónál található padnál tartottunk egy rövid pihenőt, hogy újult erővel vághassunk neki a Zircig tartó pár kilométeres szakasznak. Az erdő itt is tartogatott meglepetést a számunkra: egy lejtős szakaszon a víz annyira alámosta az erdei utat, hogy egy hatalmas lyuk tette lehetetlenné a kék jelzésen történő továbbhaladást. Emiatt rövid kitérőre kényszerültünk, de legalább csemegézhettünk az érett erdei málnából!

Zircre beérve kicsit körülnéztünk a Rákóczi tér parkjában, készítettem pár felvételt a Ciszterci Apátságról és a Monostor épületéről, majd a vasútállomás felé vettük az irányt. Az arborétumot most kihagytuk, hiszen annak bejárása több órás időtöltés, a Bakonyi Természettudományi Múzeum pedig hétfői napokon nincs is nyitva. A vasútállomás pénztárában megkaptuk az MTSZ-es pecsétet, és 15 óra körül indultunk vissza Székesfehérvárra.

Galéria

www.innatura.hu