7. számú túra: Nagyvázsony - Városlőd-Kislőd vá.

 

Metszet

Nagyvázsony - Kab-hegy eh.: 9,8 km   Térkép szerinti útvonalhossz: 24,0 km
Kab-hegy eh. - Úrkút: 6,1 km   Maximális magasság: 597 m
Úrkút - Városőd-Kislőd vá.: 8,2 km   Minimális magasság: 225 m
Összesen: 24,1 km   Szintemelkedés: 461 m
      Szintcsökkenés: 421 m
      Szintidő: 6:46'

 

2010. május 1. Nagyvázsony – Úrkút

Lényegében az öcsémékkel egy időben, egymással párhuzamosan kezdtük el az Országos Kéktúra teljesítését, mégis ez volt ez első szakasz, amit együtt tettünk meg. A közlekedés megszervezésekor ismét kiemelt helyen szerepelt, hogy ne nagyon legyünk időhöz kötve, ezért most is a végcélhoz, azaz Úrkútra mentünk le autóval. Innen busszal előbb Veszprémbe, majd átszállás után Nagyvázsonyig utaztunk.

A vár pénztáránál megpróbáltuk a régi fém pecsétet használni, de a lényegében olvashatatlan felirat miatt inkább maradt a már jól bevált gumis bélyegző. A várat most sem néztük meg (úgyis fogunk még errefelé kirándulni), de így is negyed 11 körül járt, mire nekivágtunk.

Az út első szakasza alig emelkedett, a falut elhagyva először az országút mentén, majd kellemes réteken haladtunk az előttünk magasodó Kab-hegy felé. Az időjárásra sem lehetett túl sok panaszunk, bár néha-néha úgy befelhősödött, mintha a következő percben már esne is. Sajnos amint beértünk az erdős részre, az utak minősége szembetűnően leromlott: vagy a korábbi esőzések miatt kellett a pocsolyákat kerülgetnünk, vagy az erdészeti járművek mély keréknyomai lassították a haladást. Ráadásul az erdőben nyílegyenes vezető H és 6. nyiladék elég unalmas részét jelentette a túrának, és a nyomasztó, párás levegő sem javított a hangulatunkon.

Mindezek ellenére viszonylag jó tempóban haladtunk, és a csak a csúcs alatti utolsó, mintegy 200 méter jelentett komolyabb kihívást. Ezen a részen a jelzett út meredeken, egyenesen a hegytető felé vezetett, és nehezítésként – vélhetően valamikor az elmúlt évben történt tarvágás emlékeként – mély keréknyomokban, kisebb-nagyobb faágak között kellett felfelé bukdácsolnunk. A rádió adótoronyhoz vezető műútról ködbeveszően ugyan, de felsejlettek a balatoni tanúhegyek, és néhány tízméteres gyaloglás után már az egykori Kinizsi Pál kilátó lábánál elhelyezett padokon pihentünk. A párás levegő rontotta ugyan a kilátást, de Nagyvázsonytól egészen Veszprémig jól kivetően látszottak a szépen sorjázó települések.Túrakép

Az 599 méter magas Kab-hegyről az aszfaltozott úton, de természetesen a kék jelzést követve indultunk lefelé, hogy az erdészház melletti fán elhelyezett bélyegzővel a második pecsét is bekerülhessen az igazolófüzetekbe. Sajnos a túra ezen szakasza sem bővelkedett látnivalókban, pedig még a Tönkölyös víznyelőhöz is lemásztunk. A régi vasút nyomvonalát követve értünk be Úrkútra, és negyed 5-kor már meg is voltunk a pecsételéssel, azaz teljesítettük a mai napra kitűzött célunkat.

De még nem hazafelé indultunk, hanem a Csárda-hegyi Őskarszthoz vettük az irányt, hiszen a területet érinti a kék jelzés Úrkút és Városlőd közötti szakasza, így a későbbi túra során majd időt takaríthatunk meg. A tanösvényen megnéztük az 1930-ig művelt külszíni mangánbánya érdekes képződményeit, különféle színű mészkő alakzatait, és kicsit sütkéreztünk a sziklákon is. Székesfehérvárra fél 7 előtt értünk vissza.

 

2010. június 27. Úrkút - Városlőd

A májusi és júniusi esős, szélsőséges időjárás miatt közel két hónap kihagyás után folytattuk, ezért ezt a rövid, könnyűnek ígérkező szakaszt néztük ki magunknak. A forgatókönyv szinte már szokásosnak mondható: autóval Városlőd központjáig, majd autóbusszal Herendre, és onnan tovább Úrkútra.

Az autóbusszal utazóknak nem árt odafigyelni a menetrendre, mivel a különböző útvonalon közlekedő távolsági autóbuszok Városlőd különböző megállóhelyeit érintik: van felszállóhely a központban, van a viadukt alatt, de van a 8-as úton, közvetlenül a viadukt mellett is! A hétvégi menetrend ellenére sikerült viszonylag jó csatlakozást kifognunk, hiszen 9 óra után indultunk Városlődről, és fél 11 előtt Úrkúton már a pecsétek is bekerültek az igazolófüzetekbe.

TúraképA falut viszonylag gyorsan magunk mögött hagytuk, és a Csárda-hegyi Őskarsztra is csak egy pillantást vetettünk, megállapítva, hogy május eleji látogatásunk óta kicsit több lett a fű és a gaz. Ezt követően egy rövid szakasz az erdőben, majd unalmas gyaloglás egy bekerített, újratelepített erdő mellett. Tulajdonképpen nagyon jó tempót mehettünk volna, ha az út nincs ennyire benőve fűvel, és nem kell rendszeresen a gödröket és sárdagonyákat kerülgetni.

Az út hamarosan lejteni kezdett, de a bükkerdő szépsége helyett a közelmúlt viharainak pusztításával kellett szembesülnünk: mindenfelé gyökerestől kifordult, hatalmas fák, keresztül-kasul a kék jelzésen is. Ez a "bombatámadás" utáni állapot csak a Csollányos-völgyben kanyargó murvás utat elérve szűnt meg. A kellemes völgyben említésre méltó látnivalóval nem találkoztunk, de legalább gyorsan elértük a Torna-patakot.

Mielőtt tovább indultunk volna Városlőd-Kislőd vasútállomás felé, tettünk egy kis kitérőt a Sobri Jóska Bakonyi Kalandpark fogadóépületéhez. Be nem mentünk ugyan, de az árak és a tájékoztató táblák alapján egyértelművé vált, hogy ide még vissza fogunk jönni, hiszen nem csak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is kellemes kikapcsolódást, szórakozást jelenthet itt eltölteni pár órát.

A kissé lepusztult Városlőd-Kislőd vasútállomáson gyorsan megkaptuk a pecséteket, de a túra itt még nem ért véget, hiszen tovább kellett mennünk a falu központjában hagyott autóhoz. Városlőd vegyes benyomást tett ránk, hiszen a szűk, kanyargós utcák helyenként nagyon hangulatosak és rendezettek voltak, majd minden átmenet nélkül rossz állapotú, már-már putri jellegű házak következtek.

Fél 2 után indultunk vissza Székesfehérvárra, de Bándon még tettünk egy kitérőt a dombtetőn már messziről is jól látható Esseg-vár romjaihoz.

Galéria

www.innatura.hu