6. számú túra: Badacsonytördemic - Nagyvázsony

 

Metszet

Badacsonytördemic vá. - Káptalantóti: 11,6 km   Térkép szerinti útvonalhossz: 44,4 km
Káptalantóti - Szentbékkálla: 12,1 km   Maximális magasság: 435 m
Szentbékkálla - Balatonhenye: 7,1 km   Minimális magasság: 110 m
Balatonhenye - Csicsói eh.: 6,4 km   Szintemelkedés: 1300 m
Csicsói eh. - Nagyvázsony: 8,2 km   Szintcsökkenés: 1160 m
Összesen: 45,4 km   Szintidő: 13:16'

 

2009. október 31. Badacsonytördemic - Káptalantóti

Az október végi kellemes időt kihasználva, de az egyre rövidülő nappalokra is tekintettel egy viszonylag rövid túrát terveztünk a Balaton felvidékre. Meglepő módon a közlekedés hagy némi kívánnivalót maga után, ezért csak meglehetősen nagy kerülővel tudtuk elérni kiindulópontunkat, a badacsonytördemici vasútállomást.

Autóval lementünk Káptalantótiba, majd a falu főteréről 8 óra után induló autóbusszal indultunk tovább. Sajnos közvetlen járat nincs, így Révfülöpön át kellett szállnunk. Szerencsére pontos volt a csatlakozás, egy-két percet kellett csak várakoznunk, illetve ugyanezen egy-két percen múlott, hogy nem késtük le a Veszprém felől érkező másik autóbuszt.

A tördemici vasútállomás még negyed 10-kor is kihalt képet mutatott, és a forgalmista is elég nehezen találta meg a bélyegzőt, de végül sikerült pecsételtetnünk. A kis falun gyorsan átvágtunk, majd az aszfaltozott út egyre meredekebben emelkedett a szőlők és a présházak között. Meglepő módon fárasztó volt már a túra legeleje is, bár némiképp kárpótolt a Balatonra nyíló egyre szebb kilátás. Később a turistaút egy éles balkanyarral becsatlakozott a Bujdosók lépcsőjébe, hogy párszáz lépcsőfok után már a Badacsony lapos tetején haladhassunk tovább.

TúraképFentről szikrázó napsütésben tekinthettünk le a Balatonra és a Szent György-hegyre, de jól látszott a Szigligeti vár romja, és a pára ellenére felsejlett a déli part domborzata is. Első pihenőhelyünkről, a Ranolder-kereszt alatti kis teraszról még szebb kilátás tárult elénk. Pár száz méter után újabb lehetőség az Egry József-kilátóhely eléggé lepusztult épületének lapos tetejéről.

Ezután egy kis erdei szakasz következett, majd meredek ereszkedés a Hertelendy-emlékhez, hogy ismét felkapaszkodhassunk a Badacsony platójára. A Kisfaludy-kilátóhoz is tettünk egy rövidke kitérőt, de a magas fák miatt gyakorlatilag csak a Csobáncot és egy keskeny partszakaszt lehetett csak látni. Kár érte, mert így tavasztól őszig szinte semmi értelme nincs a kilátónak.

A Kőkapun keresztül meredek lejtőn ereszkedtünk tovább, és itt fiatalokból álló népes csapat okozott némi riadalmat a kirándulók körében. Történt ugyanis, hogy valamiféle amatőr mountain bike verseny zajlott, vélhetőleg mindenféle engedély nélkül, és a kövekkel derékmagasságig felrakott, egy méternél nem szélesebb úton nem volt egyszerű félreugrani a lefelé száguldó kerékpárosok elől. Szerencsére megúsztuk mi is és a biciklisek is, úgyhogy tempós léptekkel haladtunk a Csobánc felé. Köbölkútnál is csak annyi időre álltunk meg, hogy mindketten kipróbálhassuk a két fa közé kifeszített hatalmas kötélhintát. Szuper volt!

A Gulács lábánál aztán váratlan meglepetés ért bennünket: a présházak között vezető aszfaltút mellett, egy fa árnyékában túrázók üldögéltek, akikről közelebb érve kiderült, hogy az Öcsémék azok. Nem egyeztettünk a hétvégéről, és teljesen véletlenül hasonló szakaszt választottak ki, mint mi. Csak ők Gyulakesziről indultak, és velünk ellentétes irányban teljesítik a Badacsonytördemicig tartó távot.

Rövid pihenő után folytattuk utunkat, és egy kis kitérővel felmentünk egészen a Gulács csúcsára. A hegy nem tűnik túl magasnak, ennek ellenére a keskeny és folyamatosan emelkedő gyalogút meglehetősen fárasztónak bizonyult. Viszont a kilátás gyönyörű, ide mindenkinek fel kell másznia egyszer! A késő őszi pára miatt a távolabbi hegyek eléggé elmosódottak voltak, de egyértelműen ki lehetett venni még a Sümegi várat is.

A Gulácsról a hegy árnyékos, és éppen ezért hűvös, barátságtalannak tűnő oldalán, egy eléggé jellegtelen erdei úton ereszkedtünk le a Káptalantótiba vezető műútra. Onnan már elérhető közelségben tűnt fel előttünk a Csobánc jellegzetes alakja, tetején a folyamatos feltárás alatt lévő vár romjaival. A faluban a Horváth Kert Büfében pecsételtünk, és mivel az autó a kultúrház előtt parkolt, végre nem kellett semmiféle csatlakozásra várnunk. Lehet, hogy ez volt a 2009-es év utolsó Kéktúrája?

 

2010. április 3. Káptalantóti - Szentbékkálla

A véletlen úgy hozta, hogy 2010-ben éppen onnan folytattuk, ahol tavaly abbahagytuk… Mivel legutóbb is bejött, azt a módszert választottuk, hogy kocsival lementünk a túraszakasz végpontjára, azaz Szentbékkállára, és a 8.53-as autóbusszal utaztunk át Káptalantótiba. Itt a változatosság kedvéért most a másik pecséttel, a Zafír kocsmában bélyegeztünk, majd a falu főteréről induló kis utcácskán egyenesen a Csobánc felé vettük az irányt.

Az út túl sok látnivalót nem tartogatott számunkra, de amint magasabbra emelkedtünk a szőlőtőkék, présházak és pincék között, egyre többet láthattunk a Balatonból és az északi part gyönyörű hegyeiből. Az Országos Kéktúra útvonala nem érinti ugyan a Csobánc tetejét, de a vár és a kilátás miatt nem szabad kihagyni! A kis kitérő elég meredeken kanyargó, keskeny gyalogúton vezetett, így helyenként komoly légszomjjal küszködve szembesültünk szezon eleji formánkkal. Utólag visszagondolva sajnos az sem vigasztal, hogy lefelé jönni sem volt sokkal nagyobb öröm!

TúraképAmikor azonban felértünk a Csobánc lapos platójára, a látvány minden fáradtságot feledtetett. Kicsit párás volt ugyan a levegő, mégis jól látszott a Sümegi vár és a Somló is, nem beszélve a közeli hegyekről: Hegyesd, Hegyes-tű, Tóti-hegy, Gulács, Badacsony, Szigliget, Szent György-hegy, és természetesen a Balaton.

Persze Csobánc várának egyre jobban feltárt romjait sem szabad kihagyni, a hegytető a helyenként már kellemetlen szél ellenére is bőven kínált lehetőséget az időtöltésre, szemlélődésre. Ottjártunkkor turisták vagy kirándulók rajtunk kívül nem voltak, azonban jónéhányan hódoltak a siklóernyőzés látványos, de kicsit sem veszélytelen sportjának. Még órákig tudtunk volna nézelődni, de mivel a mai szakasznak még több mint a fele hátra volt, indulnunk kellett.

A hegyről lefelé vezető út nem nevezhető ugyan különösen szépnek, de az ébredő természet, a madárdal, a kellemesen meleg napsütés mégis élvezetessé tette az ereszkedést. Ezt követően ismét szépen megművelt szőlők között haladtunk, majd rövidesen újabb emelkedőn találtuk magunkat, útban a Köves-hegyi nyereg felé. Innen már látszott Szentbékkálla templomának tornya, így újult erővel folytattuk a túrát. Mindszentkállára beérve a temetőnél feltöltöttük vízkészletünket, majd tempósan folytattuk a Kőtenger felé.

Már korábban, a Kékkő tanösvényen tett kirándulásunk alkalmával jártunk errefelé, de jó volt ismét látni az érdekes alakzatokat, és napfürdőzni egy kicsit a meleg köveken. Szentbékkálla határát a Kálvárián keresztül értük el, majd a kék jelzést követve a Velétei palotarom felé kanyarodtunk.

A templomdombról leereszkedve jutottunk ismét a faluba, és az autóhoz már nem kellett sokat gyalogolnunk, hiszen épp a pecsételő helynél, a bolttal egy épületben lévő kocsmával szemben parkoltunk le reggel. Mai túránkon nem siettünk túlságosan, de mindenképpen intő jel, hogy a mintegy 13 kilométeres távolság teljesítése 6 órát vett igénybe. Még dolgoznunk kell, hogy visszajöjjön a régi edzettség!

 

2010. április 24. Szentbékkálla – Nagyvázsony

Korán keltünk, és az autót Nagyvázsonyban hagyva, a 6.55-ös autóbusszal utaztunk tovább Tapolcára, majd átszállást követően Szentbékkállára. Itt pecsételés a már ismert kocsmában, és viszonylag korán, háromnegyed 9 körül neki is vágtunk a szakasznak.

A falu határát alig elhagyva megnéztük az egykori Töttöskál templomának maradványait, majd szőlők között folytattuk utunkat. Ahogy egyre magasabbra emelkedtünk, mind szebb kilátás nyílt a Balatonra, valamint a már sokszor emlegetett hegyekre. Közben rácsodálkoztunk az Öreg-hegyi kútra, és jónéhány irigylésre méltó, akár lakóháznak is megfelelő présházra.

Hamarosan elértük Fekete-hegy tetejét, hogy a teljesen felújított Eötvös Károly kilátóról élvezzük a Káli-medence panorámáját. Rövid pihenőt követően egy ideig a gerincen folytattuk utunkat, majd kellemes erdei utak következtek. Közben "vadkalandba" is keveredtünk, mivel a közelünkben turkáló vaddisznók csak akkor voltak hajlandók odébbállni, amikor szándékosan, a megszokottnál kicsit nagyobb zajt csaptunk. Jobb a békesség ezekkel az állatokkal, és inkább ők fussanak, mint mi!

Számunkra is meglepő módon, viszonylag hamar leértünk a kellemes, rendezett falu benyomását keltő Balatonhenyére. Semmit nem bíztunk a véletlenre, ezért a kocsmáros hölggyel telefonon két alkalommal (csütörtökön, illetve ma reggel) is egyeztettünk, hogy a pecsétet ne felejtse el kitenni hátra, az udvarba. Ez meg is történt, sőt a hölgy még egy figyelemfelhívó táblácskát is elhelyezett a műintézmény bejárati ajtaján. Túratársaink nevében is köszönjük!

A faluban feltöltöttük vízkészletünket, majd nekivágtunk a falu fölötti, bokrokkal, kisebb facsoportokkal borított lankás domboldalnak. Kellemes, jó tempóban járható részek következtek, majd egy kissé unalmas, murvaszerű anyaggal borított úton ereszkedtünk le a Csicsói Erdészházhoz. Itt az út mellett egy kiépített, padokkal felszerelt Kéktúra pecsételőhely várja a pihenni vágyókat. Mi is elidőztünk, ebéd utáni sziesztát tartva lazítottunk kicsit.

TúraképEzt követően hosszú ereszkedés következett, először tovább a már említett murvás erdei úton, majd a vigántpetendi országutat keresztezve egy sokkal kellemesebb erdei szakasz után elértük a Tálodi kolostor romjait. Kár, hogy a szebb napokat látott, az ismertető tábla szerint egykor kedvelt kirándulóhely ennyire elhanyagolt, lepusztult képet mutat.

Hamarosan az Ilona-kápolna szépen felújított maradványaihoz értünk, és már látszottak Nagyvázsony magasabb épületei, amikor kissé elveszítettük a kék jelzést. Bár sikerült visszatalálnunk a helyes útra, ekkor érlelődött meg bennünk az elhatározás, hogy vennünk kell egy túra GPS-t!

Ezt követően természetesen útba ejtettük a Szent Mihály-kolostort is, melynek egykori templomában temették el Kinizsi Pált. Az épületegyüttes még romjaiban is fenséges, nagyszerű látványt nyújt, és a környezet is kellemes, gondozott.

Innen már pár perc alatt a faluban voltunk, ahol a vár környékén a Szent György-napi Marha(nagy)hajtás rendezvényeibe cseppentünk bele. Túl sokat nem nézelődtünk, pecsételtünk a várpénztárnál, majd indultunk a pulai elágazásnál hagyott autónkhoz. A mai túra egyúttal a Balaton-felvidék lezárását is jelentette, következhet a Bakony!

Galéria

www.innatura.hu