22. számú túra: Sirok - Szarvaskő

 

Metszet

Sirok vmh. - Rozsnakpuszta eh.: 9,0 km   Térkép szerinti útvonalhossz: 20,0 km
Rozsnakpuszta - Szarvaskő vá.: 10,9 km   Maximális magasság: 396 m
Összesen: 19,9 km   Minimális magasság: 152 m
    Szintemelkedés: 482 m
    Szintcsökkenés: 412 m
    Szintidő: 5:48'

 

2013. október 12. Sirok - Szarvaskő

A 2013-as év sem a Kéktúráról szólt, ezért a szüleimnél töltött néhány napot, és persze a megkésett vénasszonyok nyarát kihasználva iktattuk be ezt a túrát. Az egykori siroki vasútállomás épületéhez autóval, édesapám segítségét igénybe véve jutottunk, majd a kötelező adminisztrációt követően, fél 10 előtt pár perccel vágtunk neki a szakasznak.

TúraképAz aszfaltozott úton viszonylag hamar elértük a falu központját, és némi emelkedőt követően már a vár mögötti nyeregben voltunk. A siroki várnál 3 éve jártunk utoljára, így rögtön szembetűntek az azóta történt rekonstrukciós építkezések és feltárások eredményei. Mivel azonban a felsővár még mindig nem látogatható, inkább úgy döntöttünk, hogy most csak a külső falak mentén kialakított sétányról csodáljuk meg a romokat.

A kék jelzésről csak pár méteres kitérő, így mi sem hagyhattuk ki a Barát- és Apáca-sziklát, valamint a föléjük magasodó, minden bizonnyal mesterségesen kialakított sziklaerkélyt, a Törökasztalt. Közben az ég teljesen kitisztult, így a kopár kövekről már szikrázó napsütésben csodálhattuk a siroki vár egyre szépülő romjait, de a távolban jól látszott a Mátra hatalmas tömbje is.

A kilátás miatt tartottunk egy rövid pihenőt, majd gyönyörű őszi színekben pompázó erdőben folytattuk utunkat. A könnyű terepen és a jól járható, széles erdei utakon viszonylag gyorsan haladtunk, de közben volt időnk a zöld, a sárga, a vörös és a barna leírhatatlan árnyalatait mutató fák szépségét is élvezni. A kék jelzés jórészt a gerincet követve haladt, majd élesen jobbra fordulva ereszkedni kezdtünk.

Hamarosan leértünk a rozsnakpusztai erdészházhoz, ahol a mai nap második pecsétje is bekerült az igazoló füzetekbe. Immár négy éve járjuk az Országos Kéktúra útvonalát, de pecsételő helyen ekkora "forgalmat" még nem tapasztaltunk: rövid negyedóra alatt – bennünket is beleértve – kilencen járultak az öreg körtefán elhelyezett bélyegzőhöz!

A kis réten sütkérezve elfogyasztottuk szendvicseink egy részét, majd az erdészház barátságos macskacsaládját és az időközben megérkezett lovastúrázó csapatot is magunk mögött hagyva továbbindultunk. Az aszfaltozott út előbb kellemesen emelkedett, majd a nyergen áthaladva szerpentinszerűen ereszkedett a Bükkszék és Egerbakta közötti műútig. Innen – szintén műúton – Bátor felé vettük az irányt, de még jóval a falu előtt ismét a hegyek felé kanyarodtunk.

Újabb könnyed kaptató következett, és az erdőirtás szélén vezető úton hosszan élvezhettük a késő őszi napsütés melegét. Az Egerlátónak nevezett gerincről tényleg látszott Eger, de már feltűntek Szarvaskő hétvégi házai is. Egy mély völgyben vezető úton közelítettük meg a települést, azonban még tettünk egy kitérőt a Major-tetői kilátóhoz.

Így a túra végén nem esett jól ez a rövid, azonban annál meredekebb, ráadásul helyenként elég nehezen járható kis szakasz, de a kilátás mindenképpen kárpótolt bennünket. Alattunk a falu, szemben a szarvaskői vár, míg távolabb a Bélkő megsebzett tömbje és a Bükk vonulata látszott. A leereszkedés sokkal gyorsabb és egyszerűbb volt, így 4 órakor a vasútállomásnál elhelyezett fém bélyegzővel már igazolhattuk is a mai szakasz teljesítését.

Galéria

www.innatura.hu