16. számú túra: Dobogókő - Visegrád, komp

 

Metszet

Dobogókő - Sikárosi eh.: 6,0 km   Térkép szerinti útvonalhossz: 25,6 km
Sikárosi eh. - Pilisszentlászló: 3,8 km   Maximális magasság: 700 m
Pilisszentlászló - Pap-réti eh.: 3,1 km   Minimális magasság: 101 m
Pap-réti eh. - Nagyvillám: 8,5 km   Szintemelkedés: 442 m
Nagyvillám - Visegrád (komp): 2,8 km   Szintcsökkenés: 1031 m
Összesen: 24,2 km   Szintidő: 7:7'

 

2012. július 28. Dobogókő – Pilisszentlászló

Ezt a túrát – mint ahogyan az előző szakasz beszámolójában olvasható – még Pilisszentkereszten kezdtük, és a Dobogókőig megtett mintegy 4,5 kilométerrel tulajdonképpen túl is voltunk a nehezén, hiszen a még előttünk lévő részeken már alig kellett emelkedővel számolnunk.

TúraképDobogókőről 11 óra előtt indultunk, és a kellemes, széles erdei úton jó tempóban haladtunk, sőt az Országos Kéktúra elterelt szakaszán még a szedrezés is bőven belefért az időtervünkbe. Egy kissé kellemetlen, lejtősebb rész után értük el a Király-kutat, azonban itt friss vizet nem tudtunk vételezni, mert a forrás – legalábbis az évnek ebben a szakaszában – teljesen kiszáradt.

Ezt követően gyakorlatilag szintben haladt a jelzés, és hamarosan vissza is tértünk az eredeti kék nyomvonalra. Az egyébként szemet gyönyörködtető Sikárosi-réten az egyre erősödő kánikula miatt elég gyorsan átgyalogoltunk, csak a Szilágyi Bernát-forrásnál kialakított pihenőnél álltunk meg egy rövid "ebédszünet" erejéig. Víz ebből a forrásból sem nagyon csordogált, ráadásul egy papírlapon kihelyezett felirat szerint nem is iható.

A Sikárosi erdészháznál pecsételtünk, majd árnyas erdőben, a Bükkös-patakot többször is keresztezve folytattuk a túrát. A köves mederben a víznek alig volt nyoma, de egy esősebb időszakban mindenütt egészen biztosan nem jutottunk volna át száraz lábbal.

A Dömörkapu felől jövő aszfaltozott utat keresztezve ismét emelkedő rész következett, ami a kánikulai meleg, valamint a magas páratartalom miatt eléggé nehezére esett kis csapatunknak. Bágyadtságunkból csak akkor zökkentünk ki némiképp, amikor szinte pár méterrel előttünk két "növendék" vaddisznó futott keresztül az úton. A közelebbi találkozás szerencsére elmaradt, majd – egy újabb kaptatót követően - a Kis Rigó Vendéglőnél hamarosan elértük Pilisszentlászló határát.

Innen már csak le kellett ereszkednünk a falu pici főterére, hogy a Gesztenyés sörözőben található bélyegzővel igazoljuk a mai napra kitűzött táv teljesítését. Még volt időnk pihenni is, majd a 14.35-kor induló autóbusszal Szentendrére, onnan HÉV-vel a Pomázon hagyott autónkig utaztunk. Haza, azaz Székesfehérvárra 5 órára értünk.

 

2012. július 19. Pilisszentlászló – Visegrád

Július közepén egy hetet Visegrádon töltöttünk, és ezt kihasználva beiktattunk egy túrázós napot is. Kiinduló pontunk, Pilisszentlászló megközelítésére az autóbuszt választottuk, szentendrei csatlakozással. Azt gondoltuk, az átszállásra kényelmesen elég lesz a menetrend szerinti 15 perc, persze az Élet (vagy inkább a forgalom) megint közbeszólt.

Szentendrére már jelentős késéssel értünk, ezért úgy döntöttünk, nem megyünk az autóbusz pályaudvarig, hanem hogy némi időt nyerjünk, inkább leszállunk az Izbégi elágazásnál. Azonban jókora meglepetés ért bennünket, amikor az általunk kiszemelt buszmegálló menetrendjében nem találtuk a pilisszentlászlói járatokat! Aztán a közeli boltban megtudtuk, hogy ezek a buszok nem a skanzenhez vezető, hanem az azzal párhuzamos utcában közlekednek, így reggeli bemelegítésként rögtön párszáz méter futással kezdtünk. Bármennyire nem esett jól ez a rohanás, mégis szükség volt rá, mert épphogy elértük a helyes megállót, a kanyarban fel is tűnt a buszunk.

Mire Pilisszentlászlóra értünk már kifújtuk magunkat, és a kicsi főtéren nem volt nehéz megtalálni a Gesztenyés sörözőt sem, ahol pecsételni szerettünk volna. Azonban zárt ajtók fogadtak, bár a kiírás szerint a nyitvatartási idő reggel 6-tól este 10-ig tart. Miután egy fiatalembertől megtudtuk, hogy a söröző csak délután 1-kor fog kinyitni, inkább átsétáltunk a közeli Polgármesteri Hivatalba, ahol – hétköznap lévén – szerencsére meg is kaptuk az önkormányzat címeres bélyegzőjének lenyomatát.

A falut negyed 11-kor hagytuk magunk mögött, és szinte folyamatosan emelkedő, de árnyas erdőben vezető úton kapaszkodtunk felfelé. A Szarvas-szérűnél értünk ki a kerékpározásra is igencsak alkalmas aszfaltozott erdei útra, majd hamarosan már a Pap-réti erdészházhoz ereszkedtünk le. Itt a kicsit rövid láncra fűzött bélyegzővel pecsételtünk az igazoló füzetekbe, majd a Pap-réten átvágva követtük az Úrasztal-oldalban vezető kék jelzést. A meredek hegyoldalban, hatalmas fák között kanyargó keskeny út a túra egyik legszebb szakasza volt, helyenként kilátást biztosítva egészen a Vác fölött magasodó Naszály-hegyig.

Éppen dél körül járt, mikor kiértünk a Vízverés-nyereg rétjére, ezért egy öreg vadkörtefa alatti padon ebédszünetet és rövid pihenőt tartottunk. Ezt követően két alkalommal is jól kiépített lépcsők segítségével jutottunk át a vadkerítések fölött, majd az út még hosszan haladt egy másik elektromos kerítés vonalát követve. A ritkásabb erdővel benőtt részen a Visegrádi várra is ráláthattunk egy rövid szakaszon, de még ennél is szebb kilátásban gyönyörködhettünk a Moli-pihenőt elérve. A szikrázó napsütésben alattunk kanyargó Duna, valamint a fölé magasodó Szent Mihály-hegy hatalmas tömbjének látványával nem lehetett betelni!

TúraképInnen az út erősen lejteni kezdett, majd rövidesen elértük a Borjúfő szikláit, ahonnan még teljesebb panoráma tárult elénk. Dömöstől Visegrádig belátható volt a Duna kanyarulata, és jól kirajzolódtak Nagymaros hegyoldalba felnyúló utcái is. Órákig tudtunk volna nézelődni, de most csak rövidebb pihenőt tartottunk, és a Sóstó-rétet érintve ereszkedtünk tovább. A széles, murvás úton jó tempóban tudtunk haladni, így hamarosan már a Nagyvillám alatti nyereg ligetes rétjének szélén található pihenőhelynél és esőbeállónál jártunk.

A bobpálya parkolóján átvágva letértünk a kék jelzésről, hogy a Nagyvillám Vadászcsárdánál beszerezzük az újabb igazoló pecsétet. Majd továbbmentünk a sípályához, és felmásztunk a hegytetőn álló Zsitvay-kilátóba is. Az hiszem, az elénk tároló körpanoráma mindenképpen megérte ezt a kis fáradságot! A kék jelzésre visszatérve a Visegrádi vár felé folytattuk utunkat, de a Fellegvárba most nem mentünk be, mivel épp előző nap voltunk itt kirándulni.

A túra utolsó szakasza köves, meredek gyalogúton vezetett Visegrád központja felé. A fákkal övezett ösvényről igazán szép kilátás nem nyílt sem a vár, sem a Duna felé, a látnivalót inkább a Kálvária-kápolna, valamint a kálváriához vezető stációk jelentették. A kék jelzés a barokk stílusú római katolikus templom mellett elhaladva, majd a 11. számú főutat egy gyalogos aluljárón át keresztezve vitt le egészen a révig. A pénztárban elhelyezett MTSZ-es bélyegzővel délután 4 óra körül zártuk a mai szakasz teljesítését.

Galéria

www.innatura.hu