10. számú túra: Bodajk, Csókakő vmh. - Szárliget

 

Metszet

Bodajk, Csókakő vmh. - Gánt: 18,8 km   Térkép szerinti útvonalhossz: 51,9 km
Gánt - Mindszentpuszta: 5,6 km   Maximális magasság: 476 m
Mindszentpuszta - Kőhányás: 7,3 km   Minimális magasság: 140 m
Kőhányás - Várgesztes: 4,6 km   Szintemelkedés: 1164 m
Várgesztes - Szárliget vá.: 13,4 km   Szintcsökkenés: 1079 m
Összesen: 49,7 km   Szintidő: 14:55'

 

2009. szeptember 20. Csókakő - Gánt

Reggel meglepő módon nem sok nyoma volt lábainkban az izomláznak (pedig tegnap mintegy 22 kilométert teljesítettünk), amikor elindultunk a 8.15-ös buszhoz, hogy az előző napi végponthoz, a 81-es főút csókakői elágazójához menjünk.

TúraképA buszmegállótól elég unalmas volt felgyalogolni a faluig, de mivel ez is az Országos Kéktúra része, nem akartunk csalni, autóbusszal rövidíteni. A hordós kocsmában megejtett pecsételés után nem mentünk fel a várba (mindketten többször is jártunk már ott), hanem bevetettük magunkat a Vértesbe. Azt hittük, fárasztóbb lesz az emelkedés, de viszonylag gyorsan és könnyedén elértük a hegytetőn vezető erdészeti utat.

Ez a szakasz sem bővelkedett látnivalókban, bár végig szép erdőkben mentünk. Szerencsére kis felüdülést jelentett, hogy egy erdőirtás mellett vezető út mellett bőven nőtt a vadszeder, és sikerült elég jól csemegéznünk belőle. Egyáltalán nem kellett sietnünk, ezért úgy döntöttünk, az ebédnek is megadjuk a módját, és egy kis kitérőt bevállalva elgyalogoltunk a Géza-pihenőig. Tényleg megérte, mert a Vérteshez mérten kellemes kis hely, szép kilátással, pihenőpadokkal.

Ezt követően már végig ereszkedtünk, közben szinte semmi látnivaló, és elég hamar elértük a Gánt közelségét jelző sziklákat. Az egyik kiszögellés annyira felkeltette a kíváncsiságomat, hogy – bár a Kéktúra csak alatta haladt el –, mindenképpen fel kellett másznom! A kilátás tényleg szép volt, és onnan fentről már egészen közeliek voltak Gánt szélső házai is.

A falut könnyű sétával értük el, bár ekkor már szinte minden lépésnél komoly szúrásokat, nyilallásokat éreztem a sarkamban. De azért még begyalogoltunk a központba, hogy a Gránás turistaháznál megszerezzük a mai szakasz utolsó pecsétjét is.

Ha kicsit sietünk, természetesen ma is elértük volna a korábbi buszt, de mivel inkább fagyiért mentünk a Vértes vendéglőhöz, majdnem két órát nézelődtünk, pihengettünk a parkban. Székesfehérvárra a 16.47-es busszal jöttünk vissza, és itthon kiderült a lábfájásom oka is: két méretes hólyag a sarkaim külső élén, amit egyértelműen a helytelen (túl vastag) zokniválasztás okozott. A mai napi túra sem bővelkedett élményekben és látnivalókban, de azért megint tanultam valamit…

 

2009. október 5. Gánt - Várgesztes

Mivel a hétvégén bőven akadt programunk (szombaton "Túrázz a vonatért", vasárnap a telek Csákváron), hétfőn szabadságot vettünk ki, hogy minden percét élvezhessük a gyönyörű őszi időnek. Mivel a mára tervezett túra elég feszített tempót kívánt, már viszonylag korán, a 7.35-ös busszal elindultunk Gántra.

Igyekszünk minél több, érdekes pecsétet begyűjteni, ezért a napot nem a Gránás turistaháznál, hanem a Vértes vendéglőnél kezdtük. Mire kiértünk a faluból, már kellemes meleggel sütötte hátunkat a nap. Kezdetben egy legelő mellett, majd füves, ritkás erdővel borított szakaszon vezetett az alig emelkedő gyalogút. Később az erdőbe beérve sem kellett csökkentenünk a tempót, és csak Mindszentpuszta közelében volt egy rövid meredek szakasz. Az OKT fórumról szedett információk alapján viszonylag hamar megtaláltuk a romos épület kerítésére erősített pecsétet, majd szinte pihenő nélkül indultunk is tovább.

A táj szépsége később sem változott: hatalmas páfrányok, sűrű cserjés, füves rétek, és mindenhol a közeledő ősz színei. Mivel az Országos Kéktúrával párhuzamosan igyekszünk teljesíteni a "Várak a Vértesben" túramozgalmat is, tettünk egy rövidke kitérőt az Oroszlán-kőhöz, a Csáki vár romjaihoz. Sajnos a falakból alig látszik valami, de egykor biztosan szép és impozáns lehetett a hely.

Rövid, de annál fárasztóbb emelkedő következett, hogy megkezdhessük tervezett pihenőhelyünkig, Kőhányáspusztáig tartó ereszkedésünket. Bár csak később tudtuk meg, de a vendégház közelében az a Kinyó Zsolt jött velünk szembe, aki éppen a Nagy Kék Kört teljesíti, ráadásul mindössze 50 nap alatt.

Kőhányáspusztán a pecsétet a szép kis oszlopon könnyen megtaláltuk, majd letelepedtünk egy kicsit pihenni és ebédelni a vendégház kerítésénél lévő padra. Ekkor jelent meg az Alba-Orion TV két munkatársa, és tőlük tudtuk meg a Kinyó Zsolttal kapcsolatos információkat, mivel épp róla forgattak filmet. Bennünket is megpróbáltak rábeszélni, hogy szerepeljünk a filmben, de ott és akkor nem nagyon volt hozzá kedvünk. Így visszagondolva lehetséges, hogy kár volt kihagyni…

TúraképMivel a Várgesztesről 15.30-kor induló autóbuszt semmiképpen nem akartuk lekésni, utunkat ismét jó tempóban folytattuk. Egy korábbi túra alkalmával már jártunk erre, és néhány rész ismerős is volt, mégsem volt unalmas a terep. Az út szinte végig emelkedett, de mivel szép tájakon jártunk, egyáltalán nem éreztük megerőltetőnek. Helyenként olyan sűrű volt a bükkös, hogy szinte át sem lehetett rajta látni, és még arra sem volt időnk, hogy elfáradjunk, már meg is érkeztünk a várhoz vezető aszfaltos útra.

Próbáltuk megkeresni az úgynevezett Kisvárat is, de mivel nem akartunk túl sok időt a bolyongással tölteni, nem jártunk sikerrel. A várhoz azért felmentünk, de mivel hétköznap nincs nyitva, itt most nem lehetett pecsételni.

Pár perces gyaloglás után már lent is voltunk Várgesztesen, és könnyen megtaláltuk a Vadásztanya nevezetű intézményt, ahol ettünk egy jó jégkrémet, és természetesen pecsételtünk is. A buszig még elég sok időnk maradt, de nagy kedvünk már nem maradt a sétálgatáshoz, ezért inkább a községház körüli szépen gondozott parkban lévő egyik padon telepedtünk el. Olyan jól haladtunk egész nap, hogy még a korábbi buszt is simán elértük, de úgy döntöttünk, hogy inkább várunk a 15.30-as buszra ebben a szép környezetben, mint a székesfehérvári csatlakozásra a tatabányai autóbusz pályaudvaron.

Várgesztesre még biztosan visszajövünk, annál is inkább, mert innen folytatjuk a Vértest átszelő szakasz utolsó etapját.

 

2009. október 25. Várgesztes - Szárliget

Mivel Várgesztes zsákfalu, nem a legegyszerűbb a közlekedés errefelé. Így autóval elmentünk a tatabányai autóbusz állomáshoz, ahonnan a 8.19-kor induló járattal utaztunk tovább túránk kiinduló pontjára. Pár percet még kellett is várnunk, hogy kinyisson a Vadásztanya és tudjunk pecsételni, de röviddel 9 óra után már nagy léptekkel haladtunk a falu főutcáján.

Hamarosan elhaladtunk a kis horgásztó mellett, majd nem túl meredek emelkedő után – egy rövidke kitérővel – már fent is voltunk a Zsigmond-kőnek nevezett kilátóhelyen. A látvánnyal nem is volt semmi gond, de az október végi meglehetősen párás, ködös időjárás némiképp rontotta az élményt. A távolabbi településeket csak sejteni lehetett, de még a várat is alig tudtuk kivenni a falu felett magasodó dombon.

Ezt követően könnyű, ám látnivalókban nem éppen bővelkedő terepen folytattuk utunkat. Ahogy a napsütés kezdett átderengeni a ködön, szép fényekkel festette meg az erdőt, megtörve ezzel a helyenként csúszós, kissé sáros talajon történő gyaloglás monotóniáját.

Túrakép Az első említésre méltó hely a Mátyás-kút volt, a mellette kialakított pihenővel és a fák között szinte meseszerűen megbúvó kis faházzal. Itt azonban csak egy-két fénykép erejéig álltunk meg, csakúgy, mint a vizet már nem adó Szarvas-kútnál, vagy a Rockenbauer Pál emlékfánál.

Egy korábbi kirándulás alkalmával már jártunk a Vitányvárnál, azonban ezt a rövidke kitérőt most sem lehetett kihagyni. A meredek kaptató után jól esett egy kicsit pihenni, nézelődni, süttetni magunkat a várfalon, és itt tartottuk meg az "ebédszünetet" is. Sajnos a "Várak a Vértesben" kódot itt sem találtuk meg, talán valakinek nagyon az útjában lehetett a kis tábla…

Utunk utolsó szakasza jórészt ereszkedésből állt, és a körtvélyesi erdei temetőnél vezetett le a Mária-szakadékba. Elgondolkodtató, hogy az itt található katonasíron csak a Magyar Gárda Komárom-Esztergom megyei szakaszának koszorúját láthattuk…

A nap már nem sütött be a mély völgybe, de a kidőlt fák, a mohával borított sziklák, és a helyenként hullámvasút-szerűen kanyargó gyalogút igen élvezetessé tette a sétát. A völgyből kiérve elhaladtunk a Csákányospusztai Turistaszálló mellett, majd a Birka csárdánál kereszteztük az 1-es számú főutat.

Szárligetre egy meglehetősen unalmas, szántóföldek között vezető földúton értünk be, melynek egyedüli pozitívuma az volt, hogy szépen látszottak a Gerecse csúcsai és gerincei. Szárliget egy tiszta, rendezett falu benyomását keltette, de nem nézelődtünk túl sokat, egyenesen a vasútállomásra mentünk. Pecsételtünk, majd rövid várakozás – és pár perces késés után – megérkezett a Tatabányára elvileg 15.05-kor induló személyvonat. Szerencsére a tatabányai pályaudvar és buszállomás egymás szomszédságában van, így alig kellett gyalogolnunk a parkolóban hagyott autónkig. Ráadásul a mai túránkkal teljesítettünk a Vértest!

Galéria

www.innatura.hu